Néhány héttel ezelőtt történt, hogy, ugyan előzetes figyelmeztetéseket követően, de még így is viszonylag derült égből villámcsapásként megtapasztalhatta Szlovákia, milyen az, amikor viszonylag nagyszámú ember úgy dönt, hangot ad nemtetszésének egy bizonyos üggyel kapcsolatban.

Ez a bizonyos ügy akkor elsősorban a munkahelyükre ingázókkal szembeni igazságtalan szabályok bevezetése volt (akik mellett egyébként a mai napig kiállok), azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán, megoldások nem igazán születtek, az elégedetlenség maradt, az azt kiváltó ok azonban nem kis fordulatot vett, mégpedig egy (szerintem) erősen rossz irányba.

Egészen pontosan múlt hét csütörtökön, egészen pontosan Pozsonyban és egészen pontosan az elnöki palota előtti téren történt, hogy kis híján másfélezer ember gyűlt össze, kifejezni nemtetszését a járványügyi intézkedések, az ország kormánya, valamint köztársasági elnöke és az általuk „vakcinaterrorként” emlegetett, oltakozásra való buzdítás ellen. Ugye milyen sok ez így egyszerre? Ennek ellenére valahogy mégis sikerült összefogni.

Az elején érdemes megemlíteni, hogy bár nyomokban láthatunk némi egyezést a szóban forgó esemény és a hetekkel korábban a határokon történt megmozdulások között, egyáltalán nem szabadna őket egymás mellé állítani. Ha az első lenne a mindenkinek szebb jövőt ígérő Nagy Francia Forradalom kezdete, utóbbi lenne az elfajult jakobinus diktatúra, elég szélsőséges egy hasonlat, nem tagadom, de azt hiszem, a lényeg átjön. Míg a konkrétan az ingázók nehéz helyzetét és mindössze a határzárat kritizáló korábbi tüntetéseken elvétve kerültek elő olyan eszközök, mint az oltás ellen való buzdítás, addig a múlt hét csütörtöki megmozdulások kis túlzással élve erre lettek alapozva. És persze „nem volt politikai érdek az esemény mögött", Kotleba és Harabin is csak úgy véletlenül szólaltak fel, mert épp arra jártak, hiszen mi mások ők, mint egyszerű közemberek, akik nem akarják a lakosság bizonytalan helyzetét kihasználni saját szélsőségeik terjesztésére, ugyan, hol tennének már ilyet. Az előbbi mellesleg, pártjával együtt úgy döntött, hogy épp a tüntetésen fognak majd aláírásokat gyűjteni a NATO-ból való kilépés érdekében, hiába, addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Fontos megjegyezni, hogy a mostanra már tüntetéssorozatként emlegethető eseményeknek Peter Pellegrini is aktív résztvevője volt, ő azonban felszólalásai során mindössze a kormányt és járványügyi intézkedéseiket kritizálta, senkit sem buzdított az oltás elutasítására, valamint veszélyes álhíreket sem terjesztett a vakcináról. Ezek után ki lehet találni Pellegrini és Kotleba közül kit fütyültek ki és kit „ünnepeltek” beszéde közben.
Nagyjából a Covid vakcinák első megjelenése óta akadnak olyanok, akik imádnak „szabadságjogaikra” hivatkozni, különösen, ha valaki a legkisebb mértékben is az oltakozásra buzdítja őket. Természetesen ezúttal sem maradhatott el a tüntetők részéről szabadságjogaik „ismertetése”, na de itt válik érdekessé az egész helyzet, mégpedig azért, mert az a fene nagy szabadság, amit a tüntetésen ki szerettek volna vívni, éppen más emberek szabadságát korlátozta. Az egyre nagyobbra és nagyobbra duzzadó tömeg jócskán bezavart a tömegközlekedésnek, ami több járat fennakadásához, sőt, teljes kimaradásához is vezetett, megnehezítve ez által az esetleg munkába, vagy épp munkából hazafele tartó emberek életét. Ugye ez a bizonyos személyi szabadság pont addig terjed, amíg nem korlátozzuk vele a másik ember azonos jogait, aki, pont, mint mindenki más, élni és boldogulni szeretne, lehetőleg nyugalomban. Ezek tükrében azért hadd lehessen már kijelenteni, hogy ezt most néhányan nem kicsit benézték.

Ugyan a rendőrség jelentése szerint, az esemény folyamán nem került sor sem jelentős rendbontásra, sem pedig testi sértésre, két újságíró azért pórul járt, egyiket ugyanis tojással dobálták meg, míg másikat leöntötték ketchuppal. Itt ismét azonban van a hangsúly, hogy egy elvileg, a „közemberek” érdekében tartott tüntetésen pont két közembert érnek ilyen kellemetlenségek, ráadásul pont akkor, amikor éppen, közemberhez híven, mindössze munkájukat szeretnék végezni, felettébb érdekes….

Teljesen őszinte leszek, gondolom, mindenki tudja, hogy nem én mondom majd meg a nagy igazságot a kialakult helyzettel kapcsolatban, hiszen egy több szempontból is bonyolult dologról van szó, sok ember bizonytalan, de legfőképpen fél, az pedig, mint tudjuk, tökéletes táptalaj az agressziónak, a heves tiltakozásnak. Senkit nem fogok csürhének, csőcseléknek nevezni, aki részt vett bármelyik tüntetésen, hiszen embertársainkról van szó, akik mindössze korábbi, „normális” életüket akarják visszakapni és bár elitélendő, hogy ennyire könnyen hagyták magukat befolyásolni álhírek és agresszorok által, a kormánykommunikáció, vagyis inkább annak hiánya is nagy szerepet játszott abban, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Mindenki normálisan szeretne élni, ahhoz azonban jelenleg a vakcina az egyetlen járható út, soha nem köteleznék senkit a beadatására, mindenkinek magának kellene rájönnie, hogy ez a legkönnyebben, és leggyorsabb megoldás, ami egészen biztos valami kollektív jó felé vezet majd. Nem ítélem el azokat sem, akik személyesen részt vettek valamelyik tüntetésen, mindössze annyit kérek tőlük, gondolkodjanak el azon, hogy a „Kotleba félék”, akik beszédeit ujjongással ünnepelték, vajon akkor is kint lennének-e közöttük, ha semmilyen személyes érdek sem kötné őket a témához.