Március közepéhez érve elmondhatjuk, hogy már több, mint egy éve kénytelenek vagyunk együtt élni egy vírussal, ami első megjelenése óta teljesen felforgatta korábban megszokott életünket. A változások komoly gondot jelentettek egészségügyi szakembereknek és a témában laikusoknak egyaránt, és míg utóbbi jobb esetben megtehette, hogy messziről kerülje a veszélyes kontaktusok nagy részét, előbbi valószínűleg nap, mint nap közvetlen ki volt téve a fertőzés kockázatának. Arról, miként borította fel a világjárvány nem csak a mi életünket, de a szakértők munkáját is, RNDr. Vörös Teréziával, a Dunaszerdahelyi Regionális Közegészségügyi Hivatal járványügyi osztályának vezetőjével beszélgettem.

Mennyiben változott az ön munkája a járvány előtti időkhöz képest?
Nagyon megváltozott, de nem csak az enyém, hanem az egész szakosztályé. A szakosztály munkája eléggé széles körű és sajnos amióta a koronavírus jelen van, főleg azzal kell foglalkoznunk, ez pedig azt jelenti, hogy munkaidőnkön kívül, akár hétvégéken is kénytelenek vagyunk dolgozni.

Mit gondolt tavaly márciusban, meddig fog tartani, amíg a betegség városunk környékén is megjelenik?
Amikor ez az egész Kínában megjelent azt gondoltam, hogy hozzánk el sem jut majd, aztán mégsem így lett. Utána, mivel ugye légúti vírusról beszélünk, arra számítottam, hogy a nyár eljövetelével lecseng, megszabadulunk tőle és nem tér majd vissza, ebben tévedtünk.

Mennyire viseli a helyi egészségügyi háló a jelenlegi terhelést?
Sajnos egyre nehezebben, az esetek száma növekszik, több a súlyos beteg, elég csak összehasonlítani a tavaszi „idénnyel”. A fertőzöttek nagy része akkor tünetmentes volt, ezt jelenleg nem tudjuk elmondani, sőt az esetek jelentős részében még csak nem is enyhe a tünetek lefolyása. Az orvosok is le vannak terhelve és a kórház is.

Ön szerint miért pont szeptemberben kezdtek el robbanásszerűen emelkedni az újabb esetek?
Szerintem tavasz után a nyár kifejezetten nyugalmas volt, legalábbis nálunk, hiszen júniusban már egyetlen pozitív esetünk sem volt, az emberek pedig elkezdtek „vándorolni”. Kirándulgatott mindenki, fellazult a fegyelem és az emberek nagy többsége valószínűleg azt gondolta vége van, sok országot meglátogattak, valószínűleg ezért is indult el szeptemberben a második hullám.

Mi lehet az oka, hogy a „Covid automata” bevezetése óta a legfertőzöttebb járások közé tartozunk?
Az egyik oka, hogy valóban nagyon magas volt a fertőzöttek száma. Az automata szerint ugye több mutató alapján értékelik a járásokat, az aktív fertőzöttek száma, a 65 év feletti fertőzöttek száma, illetve a kórházban ápoltak száma is egyaránt meghatározó. Sajnos a mi járásunkban az utóbbi kettő mutató már az őszi időszak óta elég rosszul áll. Amíg mindez nem változik, addig bizony „feketék” maradunk.

Mikor számíthatunk javulásra helyi szinten?
Reménykedem benne, hogy a közeljövőben. Egyrészt szigorúbbak lettek az intézkedések és szerintem az emberek is jobban betartják már őket. Utána ott van az is, hogy még mindig légúti betegségről beszélünk, aminek a visszaszorításához az időjárás is egészen biztosan hozzá fog segíteni. Mindez persze remény, az adataink egyelőre biztatók, azt azonban tudjuk, semmi sincs garantálva.

Mit gondol, visszatérhetünk-e idén a "normális" kerékvágásba?
Nem egészen vagyok én ebben biztos. Inkább mondanám azt, hogy majd 2022-ben, nyilván tévedhetek és örülnék is, ha így lenne, azonban úgy látom nagy a valószínűsége annak, hogy nem így lesz.