A bíró a lehető leghosszabb és legszigorúbb büntetést szabta ki az ausztrál szélsőséges gyilkosra. Ez az első alkalom Új-Zéland történelmében, hogy ilyen szigorú büntetés került kiszabásra.

„Az Ön cselekedetei embertelenek,” mondta ki az ítéletet Cameron Mander bíró. „Ön hidegvérrel megölt egy hároméves gyermeket, aki az édesapja lábába kapaszkodott.”

Jacinda Ardern, az ország miniszterelnöke úgy kommentálta az ítéletet, hogy a traumát, amit a terrorista okozott, csakis „egy életnyi csenddel” lehet büntetni.

„A fájdalmat semmi nem enyhíti,” mondta a miniszterelnök, szavait a muszlim közösségnek címezve, „de remélem Önök is érzik Új-Zéland ölelő karjait az egész eljárás ideje alatt, és remélem majd utána is”.

Kilencven túlélő és családtag nézett farkasszemet a gyilkossal, aki úgy döntött, nem mond védőbeszédet. Az egyik túlélő, Mustafa Boztas, aki Törökországból utazott a tárgyalásra, annyit mondott a férfinak, hogy „nem több egy jelentéktelen, magányos, riadt gyilkosnál, aki élete végéig szenvedésre van ítélve”.

„Nem vagy ember, de állatnak sem neveznélek. Az állatok hasznosak a bolygó szempontjából,” tette hozzá.

Jibran Safi, az egyik áldozat fia ezt mondta: „egy nagy vesztes vagy, egy gyáva és szánalmas emberi lény, akiből hiányzik a szeretet, a bűntudat és az együttérzés”.

„Békére leltem most, hogy tudom: megkaptad azt, amit Allah akaratából érdemeltél,” mondta. A támadás szerinte csak megerősítette a muszlim egyházat.

A gyilkos csendben hallgatta végig a túlélők és az áldozatok hozzátartozóinak beszédjeit, néha egy-egy biccentéssel vagy mormogással válaszolva. Az ítélet kihirdetésekor már hiányzott belőle az a vakmerő gyűlölet és felsőbbrendűség, amivel az első tárgyaláson megjelent.