A Kalifa Alpin Csapat hegymászója 2013 óta vesz részt magashegyi expedíciókon, ez idő alatt a világ 14, nyolcezer méternél magasabb hegye közül négyet mászott meg oxigénpalack használata nélkül, ennél többet magyar részről többet csak példaképe, Erőss Zsolt tudhatott maga mögött.

Varga Csaba a nepáli fővárosból, Katmanduból előreláthatólag egy hét alatt éri el az Everest alaptáborát. A trekking első napján Luklába repül, onnan megy tovább a 2800 méteren fekvő Phakdingig. A következő célpont Namche Bazar, majd Tengboche, Dingboche és végül Lobuche érintésével érkezik meg az 5360 méteren kialakított alaptáborba. “A trekking teljes időtartama alatt mintegy 4000 méternyi szintemelkedést kell magam mögött hagynom, ami kiváló előakklimatizáció lesz,” mondta a hegymászó.

Varga Csaba eredetileg a kínai oldalról mászta volna meg a Csomolungmát, de ez idén nem lehetséges, így a déli, nepáli oldalról indul a csúcs felé. Mint mondta, a déli útvonal előnyei közé tartozik például, hogy könnyebben megközelíthető és stabilabb időjárás jellemzi. Az útvonal legveszélyesebb szakasza a Khumbu-jégesés, ami egy hatalmas, meredek jégfolyam. Mivel folyamatosan mozgásban van, a Khumbu-jégesés lényegében egy óriási és instabil jégtornyok alkotta mozgó labirintus, amelyen a mászóknak az akklimatizációs körökön is többször keresztül kell haladniuk, ugyanis a jégesés az alaptábor és a legalacsonyabban lévő magaslati tábor között helyezkedik el. “A kínaival összehasonlítva a lavinaveszély is jelentősebb a nepáli útvonalon, amit szintén figyelembe kell venni. Pótlólagos oxigén nélkül messze a legnagyobb nehézséget mégis a hegy puszta magassága jelenti, hiszen 8000 méter fölött, a halálzónában még 848 métert kell megtenni a csúcsig?” tette hozzá Varga Csaba.

Egy nyolcezres expedícióban az igazi nehézséget a magassággal egyre fokozódó oxigénhiány jelenti. A csúcsrégióban a levegő oxigéntartalma már csak 30 százaléka a tengerszinten mérhetőnek. “Szokták mondani, hogy az ember versenyt fut az idővel, hiszen az oxigénhiány a szervezet egészére drasztikus hatást gyakorol, a hőháztartástól kezdve a koordinációs képességen át a keringésig?” érzékeltette a nehézségeket a hegymászó. Az oxigénpalackkal mászók ezt nem érzékelik. Köszönhetően a folyamatos oxigénpótlásnak, ők a szervezetet érő hatások szempontjából egy körülbelül 2000 méterrel “alacsonyabb hegyen” vannak, vagyis jóval a halálzóna alatt. “Számomra, mivel nem veszek igénybe pótlólagos oxigént, hanem “tisztán” mászok, a sorban állás óriási veszélyfaktor lehet. Ezért is remélem, hogy idén nemhogy többen nem, de kevesebben lesznek, mint 2019-ben. Erre egyébként reális esély van az eddigi adatok alapján,” fogalmazott Varga Csaba, aki, mint eddig mind a nyolc expedíciójára, az Everestre is mintegy 50 kilogrammnyi felszerelést visz magával Budapestről. Az majd az alaptáborban dől el, hogy a mászásban kik lesznek a társai. “Az alaptáborban van alapszintű ellátás. A felsőbb táborokba gyorsan, könnyen elkészíthető vagy elkészítést egyáltalán nem igénylő ételeket viszek magammal, amik sok energiát adnak és könnyen emészthetők, hiszen az oxigénhiány az emésztésre is hatással van” – mondta, hozzátéve, hogy ilyenkor jól jönnek az instant ételek, amelyekhez elég csak egy kis havat olvasztani. Emellett hasznát veszi az aszalt gyümölcsöknek és az olajos magvaknak is, amelyek sok energiát adnak, kis helyen elférnek és magas a tápértékük.

“Egy nyolcezres expedíción mindig vannak holtpontok, de van mibe kapaszkodnom, hiszen a célom túlmutat azon, hogy én magam meg akarom mászni a világ legmagasabb hegyét. A magyar zászlót szeretném kifeszíteni a csúcson, erdélyi magyarként képviselve a Kárpát-medencei magyarságot. Az a célom, hogy első magyarként pótlólagos oxigén nélkül másszam meg az Everestet és ezzel Magyarország legyen a 40. nemzet a világon, amelynek ez sikerült,” zárta Varga Csaba.