Hallott már bárki olyanról, hogy egy városnak, falunak, vagy akármilyen településnek ne legyen polgármestere? Költői a kérdés, a válasz rá pedig egyértelmű nem. Ha pedig dolgozó, vagy akár idősebb polgárok képviseletet kapnak egy polgármester személyében, miért maradnának ki ebből a diákok. Dunaszerdahelyen már több évre visszanyúló hagyománya van annak, hogy a város diákjainak lehetőségük van elindulni a diákpolgármester választáson, ahol a jelölteknek lehetősége nyúlik arra, hogy bemutassák ötleteiket, terveiket, amikkel jobbá tennék kortársaik, de akár az egész város hétköznapjait. A bemutatkozás után egy, szintén diákokból összeállított szavazóbizottság dönt arról, ki fogja a következő időszakban a város diákpolgármesterének címét viselni. Arról, hogy milyen felelősségekkel jár ez a komoly szerep, Bokros Biankával, Dunaszerdahely jelenlegi diákpolgármesterével és egyben végzős gimnazistájával beszélgettem.

Hogy képzelted el a diákpolgármester szerepet, mielőtt megválasztottak volna?
Leginkább úgy, hogy az eltervezett ötleteimet megvalósítom az 1 év alatt, és emellett majd kicsit picit jobban be tudok kapcsolódni városunk hétköznapi politikai életébe, valami ilyesmi volt az elképzelésem az egészről.

Milyen tervekkel indultál el?
Hatalmas tervekkel indultam, erősen kampányoltam és már előre időre osztottam minden tervem megvalósítását. A programomat túlzsúfolni nem akartam, de készültem azért pár tervvel, egész pontosan néggyel, négy évszak van, akkor legyen négy terv, szerintem jól hangzik és a kampányba is jól beleillett. Időrendben így néztek volna ki, először egy karácsonyi jótékonysági gyűjtés, utána egy diákbál, később egy bringatúra, hisz a város elég jó kerékpárúttal bővült a közelmúltban, azt szerettem volna leginkább, hogy ez utóbbihoz minden helyi iskola csatlakozzon, az utolsó pont pedig a környezetvédelem köré épült volna, leginkább ezzel kapcsolatos előadások formájában, hisz ez mindig is szívügyem volt.

Mit sikerült megvalósítani?
A karácsonyi gyűjtés őszre került át, mert mindenki belátta, hogy az ünnepek előtt sokkal többen szerveznek gyűjtéseket, nem akartam, hogy a miénk „elvesszen” köztük, és így még arra is lett időnk, hogy a diákbált elkezdjük szervezni, amire meg is kaptuk a város támogatását, időpont is volt, na és ekkor jelent meg Szlovákiában a Covid. Nyilván az egész terv ment a kukába, a többi ötlet pedig mind ez utánra volt szervezve, szóval rájuk is ez a sors várt. Először persze próbálkoztunk a tologatással, leginkább a diákbállal, de hiába, a helyzet nem lett jobb, így le kellett róla mondanunk.

Mennyire érezted azt, hogy diákpolgármesterként te is részt vennél a városvezetésben?
Voltak hivatalos rendezvények, ahol nekem is meg kellett jelennem, a karácsonyi gyertyagyújtásokkal kezdődött, ahol eléggé stabil résztvevő voltam. Utána a Magyar Kultúra Napját sem hagytam ki, de a kedvencem talán mégis az „autómentes nap” volt, ahol a megvalósításban is besegítettünk, pár beszervezett diákkal, számomra ez egy fantasztikus rendezvény volt. Jó pár rendezvényen meg tudtam jelenni, aminek persze nagyon örültem, de az egészet, picit aktívabban képzeltem el. Úgy gondoltam, azzal, hogy diákpolgármesterré választanak, kicsit nagyobb betekintésem lesz majd a város politikájába és az életébe. Gondolom, ezek most nagy szavaknak tűnhetnek, de szerintem bátran meg lehetne hívni a diákpolgármestert akár egy-egy ülésre, hogy egy picit bekapcsolódjon, és még ha csak csendben is, de végighallgassa az ottani napirendi pontokat, hisz már az is sok tapasztalatot jelenthet neki a jövőre nézve.

Mit gondolsz, mivel lehetne kiegészíteni a diákpolgármester munkáját?
Pontosan azzal, amit az előbb is mondtam, nem hiszem, hogy félni kéne attól, hogy bevonjuk az ifjúságot, hisz csodálatos, már tízéves hagyománya városunknak, hogy diákpolgármestert választanak, de ezt a szerepet akár még aktívabbá is lehetne tenni. Még kötelezővé se kellene tenni az üléseket, mindössze megadni a lehetőséget.

Mi a legjobb élményed, ami a megválasztás után ért?
Már a megválasztás napja is egy igazi boldogsághormon bomba volt, először sikeresen levizsgáztam autósiskolában, utána megválasztottak, el tudod képzelni, mennyire szárnyalhattam. Nehéz valami konkrétumot mondani, hiába, annyit rögtön érzel, hogy valami megváltozik. Négyen kampányoltunk, négyen akartuk ezt a szerepet és végül én kaptam meg, felemelő egy érzés volt. Nagy pozitívumként jött ezzel, hogy meg kellett tanulnom jobban beszélni a nyilvánosság előtt, interjúkat adni, sőt, még a Városházán is adtam beszédet, sok mindent meg tud tanítani mindez az emberrel. Ha már itt tartunk, nagyon kellemes volt az is, ha valaki kisegített valamiben, kiemelném Tilajcik Editkét, aki mindig nagyon segítőkész volt velem.

Mennyire folyt bele ez a szerep a magánéletedbe?
Azért nem volt mindig olyan egyszerű. Volt, hogy sűrűbbek voltak a rendezvények, ilyenkor az időmet úgy kellett beosztanom, hogy minden beleférjen. Suli, tanulás, sőt, én ez mellett végig dolgoztam is, meg kellett tanulnom zsonglőrködni az idővel. Azt nem mondom, hogy egyszerű volt, mert nem, sűrű volt, de pont így volt jó. A legjobb ezzel kapcsolatos sztorim talán az, hogy nem egyszer kellett suliból, ebédszünet alatt lebonyolítanom telefonos interjúkat. Nem mondom, hogy ez mindennapos volt, hatalmas túlzás lenne, de előfordult párszor.

Ha lehetőséged lenne rá, jelöltetnéd magad újra?
Nagyon örülök, hogy kipróbálhattam ezt a pozíciót és volt némi rálátásom a dolgokra, de a véleményem az, hogy ha valamit meg akarok valósítani, ahhoz nem kell diákpolgármesternek lennem.

Fotó: Töltésy Rudolf