Balázs Fecó 1951. március 2-án született Budapesten. Édesanyja négyéves korában meghalt, így a IX. kerületben egy gangos bérházban lakott a nagymamájánál. Zenei szeretete ebből a korból táplálkozik, hétvégente arrafelé délidőben sok vándormuzsikus megfordult, tangóharmonikával, hegedűvel népszerű slágereket játszottak. Karácsonyra Fecó kért magának tangóharmonikát, azon kezdett zenét szerezni, csak úgy, hallás után. Próbálta lemásolni a dalokat. Aztán, amikor egyszer nem jöttek a muzsikusok, beállt a helyükre, és játszott a háznak – olvashatjuk az Indexen. A házban lakott egy zongoratanárnő is, aki tanítani kezdte őt. Ezáltal eleinte klasszikus zenésznek készült, a Bakáts téri zenei általánosba, majd a Konzervatóriumba járt. A Beatles olyan nagy hatással volt azonban rá, hogy figyelme a könnyűzene felé fordult. Zenei alapjaira jelentősen hatott még az Emerson, Lake & Palmer és a Deep Purple. Balázs Fecó elmondása szerint a rockzenén keresztül találta meg önmagát, de ebben jelentős szerepet játszott az ő „krónikása és barátja”, Horváth Attila is. 1967-től a Neoton együttes tagja volt, majd 1972-ben Som Lajossal megalapította az első magyar hard-rock zenekart, a Taurus XT-t. Két év külföldi munka után Koncz Zsuzsa kísérőzenekarában játszott, majd 1978-ban megalapította a Korált. A Táncdalfesztiválon adták elő a Homok a szélben című dalukat, ami akkoriban a Szovjetunió figyelmét is felkeltette, a dal szövegében (Horváth Attila) többen próbáltak olyan áthallásokat keresni, amik sosem voltak ott: „Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok, / Szeretlek és melletted vagyok. / De tudod jól, hogy eljön majd a nap, / És nem lesz semmi, ami majd visszatart, / Mert sehol sem tudtam megnyugodni még, / Ha nem lennék szabad, élni sem tudnék.“ Balázs Fecó szólókarriere 1986-ban kezdődött, a filmzenében is kipróbálta magát (Gondviselés, Laura, Vakvilágban, A pókok, Nyolc évszak). A rendszerváltás idején egyre inkább befelé fordult, Sitkén belekezdett egy kápolna felújításba, amit öt év alatt, az általa szervezett koncertek bevételeiből be is fejeztek. Zenei hangzásvilágában egyre többször nyúlt vissza a komolyzenéhez, bár dalai, még a legpopulárisabbak is mindig magukban hordoztak valamiféle himnikus erőt.