Nagy János 1935. június 17-én született Rákosszentmihályon. A pozsonyi Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a besztercebányai, majd a nyitrai tanárképző főiskolán tanított.

Bekapcsolódott a csehszlovákiai, majd a szlovákiai magyar képzőművészeti életbe. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészeti Társaságnak, majd a Szlovákiai Magyar Képzőművészeti Társaság elnöki tisztét töltötte be. Kapcsolódott több művészeti csoportosuláshoz, köztük az Európa 24, a Hungária 24, majd az Ősiség és Modernség (1994) nevezetű csoportokhoz.

Tanulmányai során a realista és a neoklasszicista stílusú szobrászatot sajátította el, de hamarosan a 20. században elterjedt absztrakt művészeti irányzat felé fordult figyelme, azonban alapvetően megmaradt az alakos ábrázolás mellett.

A szobrászművésznek nyolcvanéves korában régi vágya teljesült, amikor Felvidékről visszatért Magyarországra, hogy idős napjaira Tatán találjon békességet, az önkormányzat a Vaszary-villát bocsátotta rendelkezésére élete hátralevő részére.

Az eredeti (teljes) cikk az ATEMPO.sk kulturális portálon található, ide kattintva elérhető.