Vajon hányan vannak köztünk, akik gyerekkorukból emlékeznek a klasszikus mesére a katicáról, aki úgy döntött nem fogja kisegíteni bajbajutott rovarbarátait? Biztos sokaknak megvan a történet, a katica szomszédait hatalmas páncélos bogarak támadták meg, voltak köztük, akik hősiesen küzdöttek ellenük, mások azonban, teljesen ártatlanok révén az értelmetlen küzdelemben, inkább a menekülés mellett döntöttek, ám amikor megkérték hétpettyes szomszédjukat, hogy hadd húzhassák már meg magukat virágán, ő egyszerűen nemet mondott, megszólta fekete alapon piros kinézetüket és ezzel el is érkeztünk az itt a vége, fuss el véle - záráshoz. Ha semmit nem mondott a történet, az nem véletlen, ugyanis most találtam ki, az ihlet azonban koránt sem légből kapott, elég volt elolvasni hozzá néhány kommentszekciót…

Környékünkön aligha találni mostanság olyat, aki ne tudná mi folyik keleti szomszédunk határain belül. Az, hogy mindezt milyen tálalásban kapja valaki, már sajtófogyasztási szokásaitól függ, van azonban egy tény, ami teljességgel megkérdőjelezhetetlen, még pedig az, hogy aligha találnánk olyan civilt, aki bármelyik vezető nadrágját húzogatta volna, hogy „hadd bombázzák már le nehéz munkával felépített otthonát, vagy épp legyen folyamatos életveszélyben családjával és barátaival együtt…”. A kialakult helyzetből pedig az következik, hogy aki nem akar állandó rettegésben élni, annak nincs más választása, mint maga mögött hagyni feldúlt otthonát, menedékre lelve egy másik országban. Ugyan a háború elől menekülők többsége (a „menekült” szót is dehumanizálónak tartom) Lengyelország felé vette az irányt, így is sok kétségbeesett ember szeretné országunkban meghúzni magát, várva azt a békét, amiről senki sem tudja, mikor tér majd vissza otthonukba.

Szerencsére koránt sem arról van szó, hogy Szlovákia kormánya bármennyire is elutasító lett volna a bajbajutottak megsegítését, elszállásolását illetően, hiszen épp ennek ellentétje történt, a parlamenti képviselők rég nem látott egyetértése mellett, sőt, még azt sem lehet mondani, hogy az ország állampolgárai jelentős mértékben elleneznék ideérkezett keleti szomszédaink megsegítését. Akkor mégis hol a probléma? Leginkább ott, hogy az a (szerencsére) kisebbség, aki vállalhatatlan kommentekkel szórakoztatja magát minden egyes arról szóló bejegyzés alatt, hogyan tehetnénk elviselhetőbbé a kialakult helyzetet az ide érkezők számára, ismét egybeesik azokkal, akik előszeretettel terjesztenek álhíreket minden létező platformjukon. Persze a neheztelés az ő köreikben sem teljesen egy tőről fakad. Vannak, akik számára már az feldolgozhatatlan, hogy egy másik országból érkeznek ide emberek, ők valószínűleg hasonlóan reagálnának arra is, ha Magyarországról vagy épp Csehországból érkezőkkel játszódna le ugyan ez a történet, mert hát ugye „mindenki maradjon otthon”, ez örökérvényű szabály, nincs kivétel… Lényegesen többen vannak azonban azok az emberek, akik a toleranciájukat burkoltan (vagy kevésbé burkoltan) bőrszínskálához kötik és „csak” azt esik nehezükre elfogadni, hogy akár Kijevben, akár bármelyik más ukrán nagyvárosban elfogadott SŐT hétköznapi a multikulturalizmus. Ehhez nem kívánok különösebb hozzászólást fűzni, maximum egy tanácsom lenne nekik, amíg ugyanis nem jönnek rá, hogyan lehet visszautazni az időben, a mostani világot kell elfogadniuk, a jó hír viszont annyi, hogy nem lesz ez olyan nehéz, hiszen ezen a területen mindössze egy szabály van, az ártatlan ember, az bizony ártatlan ember, bárhol született, bárkik a szülei.

Igazából egyáltalán nem szokatlan helyzetről van szó, ismét ott tartunk, hogy néhányan megalkottak maguknak valami „rémisztő és veszélyes” ellenséget, aki hogy-hogy nem, ezúttal az otthonaikból elzavart emberek tömegeiben testesül meg és úgy tesznek, mint ha a többség semmiről nem tudna és meg kellene védeni „szegény megvezetetteket”. Nem feltétlenül rossz dolog, ha valakinek ilyen fantáziája van, sok helyzetben jól jöhet, aki azonban a sorok között magára ismert, szeretném megkérni, hogy inkább kezdjen könyvet írni, ugyanis jelenleg nem mindenki teheti meg, hogy csak képzeletben harcoljon ellenségekkel.