Mindössze néhány hét kérdése és elmondhatjuk majd magunkról, egy éve élünk együtt egy világjárvánnyal és velejáró nehézségeivel. A szigorú korlátozásokkal való együttélés, bár mindenki életét nehezebbé tette, nem egységesen hatott a különböző iparágakra, szolgáltatásokra. Míg vannak, akik hasonló, sőt, akár nagyobb bevételekkel is számolhatnak a járvány ideje alatt, más vállalkozásoknak komoly érvágást jelent ez az időszak, ami nehéz döntések, de minimum kreatív megoldások elé állítja őket. Szlovákiában 2020 decemberéig, a Statisztikai Hivatal felmérése alapján 10,6 százalékkal (kb.: 11400 fő) csökkent az alkalmazottak száma, az elbocsátások pedig leginkább a vendéglátás területét érintették. A járvány hatásairól Miklós Judit vállalkozóval beszélgettem, aki a csiliznyáradi Platán Panzió tulajdonosa, valamint a környéken nagy népszerűségnek örvendő, havonta megrendezésre kerülő Csilizközi Őstermelői Piac ötletgazdája és főszervezője.

Hogy sikerült az átállás tavaly márciusban, amikor először jelentettek be korlátozásokat?
A tavaszi időszakban 2-3 hónapig zárva voltunk, egyáltalán nem álltunk át másfajta működésre, inkább kihasználtuk ezt az időt felújításokra, beruházásokra, hogy amikor ismét nyitunk, akkor minden a helyén legyen. Senki semmit nem tudott ebben az időszakban, mindenki bezárkózott és bennünk fel sem merült a nyitás gondolata.

Jobb nyarat zártatok-e így, hogy nem volt korlátozva a nyitvatartás és az emberek inkább belföldön nyaraltak?
Nagyon jó volt a nyár, de hasonló is a korábbi évekhez. Nem volt látványosan több vendég és bár mondhatjuk, hogy a hazaiak közül idén többen megfordultak, annál kevesebb volt a külföldi turista. Az érdeklődés azonban a nyár után sem fogyatkozott meg, éppen ezért úgy gondolom, hogy ha októberben nem jelentették volna be az újabb s korlátozásokat, egész télen lettek volna foglalásaink.

Az őszi időszakban ismét bejelentett korlátozásokra jobban fel voltatok készülve?
Az, hogy fel lettünk volna készülve nem igaz, viszont próbálkozunk valami újjal. Régi elképzelésünk volt már, hogy a faluban, illetve a környező falvakban bebiztosítanánk a nyugdíjasoknak számára az ebédet, azonban ez egészen eddig, ilyen-olyan okok miatt sosem sikerült. Most, hogy más volt a szituáció, úgy döntöttük újra megpróbálkozunk vele, ami végül jó ötletnek bizonyult, ezt pedig sikernek könyvelném el. Nem csak a falu, hanem a szomszéd Szap nyugdíjasai számára is biztosítjuk már az ebédeket, a rendelések száma pedig egyre jobban növekszik. Hétről hétre igyekszünk minél változatosabb menükkel kedveskedni mind törzsvendégeinknek, mind új megrendelőinknek.

Kaptatok állami támogatást a bevezetett korlátozások miatt?
Nem kértünk támogatást.

Bár az őstermelői piacot kevésbé befolyásolják a téli korlátozások, okoztak gondot a helyi termelőknek, hogy az esemény októberben vagy épp tavaly tavasszal nem került megrendezésre?
Itt a fő probléma azzal is van, ahogy az egészet említed, ez nem egy esemény, hanem piac. A hivataloknak is nagy gondja van ezzel, piacként van beregisztrálva, nem eseményként, amire nem vonatkoztak annyira szigorú korlátozások, azonban a megvalósítás mégsem lett volna annyira egyszerű. Márciusban és áprilisban egyáltalán nem tartottuk meg, és amikor májusban bejelentettük, hogy lenne, még akkor is kaptunk hideget-meleget a hivatalnokok részéről, akik az egészet túl korainak tartották. Végül mégis megszerveztük. Szerencsére nem volt ebből semmilyen probléma, minden zökkenőmentesen működött egészen szeptemberig, amikor azért már éreztük, hogy valószínűleg idén nem tarthatjuk meg többször.

Van-e a helyi termelőknek más, ilyen kedvező alternatívájuk az eladásra?
Egészen biztos. Kevés, de van. Épp ez volt a célja a kezdeményezésünknek is, hogy legyen minél több helyen, hiszen termelőből sok van, helyük viszont nincs. Ez az év elején is érezhető volt, nehézséget okozott a termelőknek, hogy nem tartottak piacokat hónapokig, éppen ezért igyekeztünk rajtuk úgy segíteni, ahogy másom talán nem. Reklámot csináltunk azoknak, akiket személyesen ismertem. Röviden bemutattam őket a Facebook oldalon keresztül elérhetőségeikkel együtt. Szerencsére ezek az információk az érdeklődők közt jobban terjedtek, mint a vírus és a termelők, eladók részéről olyan visszajelzéseket kaptam, amiből egyértelmű volt, hogy az ötlet sikerrel járt. Sokan új kapcsolatokat tudtak kialakítani, ami sokat segített nekik ebben a nehéz időszakban.

Mik a tervek erre az évre nézve, mikor szeretnétek először megszervezni az eseményt?
Örök optimista vagyok, úgy gondolom, hogy március végére, még ha korlátozásokkal is, de meg fogjuk tudni szervezni, ha pedig nem márciusban, akkor áprilisban, ha pedig akkor sem, akkor májusban.

Mi hiányzik a legjobban a vírusmentes időkből?
Ez egyértelműen a személyes kontaktusok, találkozások megléte, hiszen hogy néz ki a vendéglátás vendég nélkül, a piac meg árusok és vásárlók nélkül. Még ha csak a teraszon is, még ha csak egymástól távol, maszkban is, de sokat jelent az embereknek, hogy egy közösségben lehetnek, ahol személyesen beszélgetnek, osszák meg élményeiket a másikkal. A piacnál sem gond, ha fele annyian vagyunk, csak legyünk.

Míg a vendéglátás jelentős részét teszi ki az állam bevételeinek, addig sokak panaszkodnak arra, hogy a kötelező korlátozások betartatása mellett, az állami kompenzációk összege nem fedezi üzleteik fenntartását és alkalmazottaik fizetését, már ha egyáltalán jogosultak rá a számos feltétel mellett. Mindez számos helyen nem hagyott más lehetőséget, mint dolgozóik elbocsátását. Amennyiben a vendéglátóhelyeket megkötő korlátozások nem enyhülnek hamarosan, illetve a vállalkozások nem kapnak fennmaradásukhoz elég anyagi segítséget, az tömeges elbocsátásokat és beláthatatlan gazdasági károkat okozhat.

Marton Máté