Remiáš, aki korábban rendőrként dolgozott, jó barátságban volt Oskar Fegyveressel. Azzal a volt SIS-alkalmazottal, aki koronatanúként vallott az akkori elnök, Michal Kováč fiának elrablása ügyében. Remiáš halálát és az emberrablás körüli botrányt ezért a mai napig összekötik, az ügyet ugyanis azóta sem sikerült felderíteni. Ennek már huszonöt éve. „Róbert a legjobb barátom volt, olyanok voltunk, mint a testvérek. Mellettem állt, amikor úgy döntöttem, hogy vallok az emberrablás ügyében. Segített akkor is, amikor menekülnöm kellett és külföldön bujdostam. Ő volt az egyetlen kapcsolatom a családommal és Szlovákiával. Fiatalok voltunk és kalandként éltük meg az egészet. Az elején nem gondoltuk, hogy idáig fajulhat az egész,” mondta Fegyveres.

Ifj. Michal Kováčot 1995. augusztus 31-én rabolta el egy ismeretlen férfiakból álló csoport. A férfit Szentgyörgy és Pozsony között tartóztatták fel, betuszkolták egy személyautó csomagtartójába, majd Hainburgba mentek vele. Itt aztán névtelen bejelentést tettek a rendőrségen és sorsára hagyták az erőszakkal leitatott vállalkozót. A fiatalabbik Kováč ellen nemzetközi elfogatóparancs volt érvényben a Technopol-botrány miatt. Az emberrablás célja a tanúk vallomása alapján a köztársasági elnök besározása lehetett, ugyanis Kováč komoly politikai konfliktusba keveredett az akkori miniszterelnökkel, Vladimír Mečiarral.

Fegyveres Oskar nem sokkal az eset után bevallotta a köztársasági elnöknek, hogy részt vett fia elrablásában. Szeptember 24-én vallomást tett Peter Vačok rendőrnyomozó jelenlétében, majd ezt követően Róbert Remiáš Magyarországra szöktette. Ottléte alatt csak Remiáš-sal kommunikált, aki hetente egyszer látogatta a koronatanút. Gyakran említette, hogy olyan érzése van, mintha figyelnék.
Remiáš 1996. április 29-én az esti órákban elhagyta lakását, ahol feleségével, Irenával élt. Soha többé nem ért haza. A rendőrség szerint a robbanást az autóra elhelyezett 150-200 grammnyi robbanóanyaggal ellátott pokolgép okozta. Amikor Michal Kováč hivatali ideje véget ért, Vladimír Mečiar ideiglenes köztársasági elnökként azonnal amnesztiát hirdetett ki. A pardon így érintette az emberrablási ügyben és a robbanással kapcsolatos gyanúsítottakat is. A Mečiar-érát követően a rendőrség azonban nyomozásba kezdett.

Anna Remiášová, az elhunyt Róbert édesanyja 1999. május 3-án Verbóra (Vrbové) utazott, ahol éppen Vladimír Mečiar elnöki kampányának egy lakossági találkozója zajlott. Az édesanya a közönség szeme láttára Mečiar felé hajított egy virágcsokrot ezekkel a szavakkal: „Hoztam egy csokrot magának a fiam sírjáról. Látni akartam a gyilkosát.”

A nyomozó 1999. november 25-én két ember ellen emelt vádat a gyilkosság ügyében – Jozef Roháč ellen, akit időközben Magyarországon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték és a most már halott Imrich Oláh ellen. A gyilkosság kitervelésével és megrendelésével 2002 decemberétől Ivan Lexát vádolták, akik korábban a szlovák titkosszolgálat, azaz az SIS igazgatója volt. Állítólag a gyilkossághoz köze volt a hírhedt pozsonyi gengszternek, Miroslav Sýkorának is, akinél Lexa a gaztettet megrendelhette. Sýkorát 1997. február 6-án a pozsonyi Holiday Inn szálloda előtt agyonlőtték.

Pozsony megye ügyészsége 2006 szeptemberében felfüggesztette a nyomozást Roháč és Oláh ügyében, valamint ejtették a vádakat Ivan Lexával szemben. Vladimír Mečiar, aki ekkor lépett ismét kormányra (ezúttal a Smerrel és az SNS-szel), így nyilatkozott az ügyben: „Az eset nem történt meg, még egyszer mondom, az ítélet alapján az eset nem történt meg. Ezt azt jelenti, hogy semmilyen nyomásgyakorlás és semmilyen gyilkosságrendelés nem történt. Az döntött az ügyről, akinek joga volt dönteni. Ti többiek számomra nem vagytok másak, csak kereplők, mesélők és porbafingók.”

Történetünk 2016-ban folytatódott tovább, amikor is az ügyben fordulat állt be. A rendőrség egy nyomozója újra kinyitotta a Remiáš-aktát, így a nyomozás a gyilkossági ügyben folytatódott. A főügyészség pedig az esetet gyilkosságként jelölte meg. A parlamenti képviselők 2017. április 5-én megszüntették a Mečiar-féle amnesztiákat, Anna Remiášová pedig az OLANO színeiben helyet foglalt a parlament képviselőházában.

A helyen, ahol Róbert Remiáš életét veszítette, ma is áll egy hatméteres kereszt, amelyet még akkor, 1996-ban Fero Guldan és Jano Kodoň képzőművészek készítettek és helyeztek el.