Még 2017-ben diagnosztizáltak májrákot a zenésznél. Bár kitartóan küzdött, a koncertezést sem hagyta abba, s egy darabig úgy tűnt, felépült, mostanra feladta a harcot. „A magyar rockzene meghatározó alakját rajongók és tisztelők milliói gyászolják itthon és külföldön egyaránt. Hiábavalók a szavak, fájó a csend, döbbenten idézzük fel életművét, zenéjét, szeretetteljes mosolyát. Benkő Laci örökre velünk marad” – tették hozzá. Benkő László 1943-ban született, s középiskolás korában kezdett zenélni. Tagja volt a Benkó Dixieland Bandnek, majd a Próféta együttesnek is, az Omega pedig 1962-ben alakult meg. 1968-tól Presser Gábor lett az együttes billentyűse, egész addig Benkő hol zongorán, hol orgonán játszott. Ezután furulyán (Kiabálj, énekelj, Ha én szél lehetnék), trombitán (Trombitás Frédi, Régi csibészek), citerán (Kállai kettős), de időnként zongorán és orgonán is játszott Presser mellett. Presser távozása után már kizárólag billentyűs hangszereken játszott, beleértve a szintetizátort, amit 1973-ban az Omega használt először Magyarországon. Benkő első szerzeménye a XX. századi városlakó volt. A későbbi időkből nehéz biztosan megállapítani, mik tekinthetők az ő alkotásainak, mert az 1976–1987 közötti dalokat kollektíven jegyezték. Az Omega jelenlegi tagjai közül ő alkotott és játszott legtöbbet önállóan, illetve más produkciókban. Ő írta az Űropera zenéjét, melyet 1980-ban mutattak be a Planetáriumban. 1982-ben jelent meg első szólóalbuma, a Lexikon. Az 1990-es évektől szerepelt a Rádiókabaré műsoraiban is, leginkább Ihos Józseffel együtt. 2002-ben megalapította a B-Project együttest, 2006-tól rendszeres vendégszereplője volt a Bulldózer együttes koncertjeinek. 2009-től a szombathelyi Weöres Sándor Színház zenei vezetője lett, s 2013-tól rendszeresen fellépett a Megapolis tribute együttessel, amivel kizárólag az Omega együttes dalait játszották. 1986-ban az Omega tagjaként Liszt Ferenc-díjat, 2011-ben Kossuth-díjat kapott. 1995-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét is. Benkő László májusban az Előadóművészi Jogvédő Iroda lapjának adott interjúban így nyilatkozott:

"Én közszereplőként kötelességemnek érzem, hogy a közönségemnek jó példát mutassak. Fontos megmutatni, hogy jól viselem a nehézségeket, amivel erőt adhatok az embereknek, hogy túl tudjanak lépni a váratlan körülményeken. Mert hiszen akadályok mindig lesznek, ez az élet természetes velejárója.” Akkor úgy tűnt, betegségéből felépült és sokat dolgozott az Omega tervezett Testamentum koncertsorozat megvalósításán. Bár a koronavírus közbeszólt, az egész szakma nagyon nehéz helyzetbe került, ő így nyilatkozott: „Ha nem 2020-ban, akkor jövőre folytatjuk a közös zenélést". Magyarázata szerint: „A Testamentum koncertturné tulajdonképpen egy folyamat lezárása, de egyáltalán nem azt jelenti, hogy bárminek itt lenne a vége. Nem is lehet, hiszen a mi műfajunk egyébként is mindig megújítja önmagát. Ezért aztán nem értek egyet azokkal, akik a számainkat a retróhoz sorolják. Szerintem inkább arról van szó, hogy a dalainkon keresztül a fiatalok ma nyerhetnek visszatekintést egy korábbi korszakba.

A zenénk segítségével valamennyit magukba szívnak a korábbi évek hangulatából és annak ellenére, hogy nem voltak a részesei, beépítik és továbbviszik azt az életükbe. A Testamentum ilyen értelemben a régi és az új dalok összefoglalása. Szimbolizálta volna egy szakasz lezárását, de mivel a járvány okozta korlátozások miatt egyelőre nem valósulhatott meg, inkább egy új korszak nyitányát jelzi majd, amikor ismét a közönség elé léphetünk.”