Gondoljunk csak bele, államcsőd nélkül túléltünk egy világjárványt, lassan hivatalosan is újra itt a nyár és ezzel a gyönyörű idő, nem is beszélve országunk gazdaságáról. Utóbbi ugyanis annyira jól viseli a világ többi részén tapasztalható, rekordmagasságokat fenyegető inflációt, hogy egyes parlamenti képviselők nyugodt szívvel tudnak az állampolgárok hétköznapi életének megkönnyítését nagy ívben elkerülő törvényjavaslatokon gondolkodni. Sőt, országunk társadalmában jelenleg akkora összefogás és egyetértés van politikai ügyek tekintetében, hogy az már egyszerűen unalmas, félnünk azonban nem kell, Gyimesi György, az OĽaNO képviselője, valamint Tomáš Taraba ellenzéki képviselő (aki mellesleg a neofasiszta ĽSNS listáján került parlamentbe…) mindent megtesznek érte, hogy ismét a felszínre kerüljön egy számtalanszor átrágott téma, a szexuális kisebbségek kérdése.

A múlt hét folyamán Gyimesi képviselőtársait is meglepetésként érte a hír, amikor olyan, Tarabával közösen kidolgozott törvényjavaslatot nyújtott be, mely értelében akár hétezer eurós bírság is sújthatja azt, aki középületre helyez ki, az ő megfogalmazásukkal élve „bármilyen szexuális irányultságot hirdető mozgalom, szervezet vagy közösség által használt szimbólumot”. Ez tehát nem csak a már jól ismert szivárványos zászlóra terjed ki, mivel kategoriájukba így beletartozik az LMBT büszkeség minden szimbóluma (köztük a heteroszexualitást szimbolizáló zászló is).

Valószínűleg még Gyimesi sem lepődött meg rajta különösebben, hogy a javaslatot kettős fogadtatást kapott, ugyanis míg egyesek (főleg a konzervatív oldalról) üdvözlettel fogadták, a munkaügyi minisztert, Milan Krajniakot is beleértve, addig a kormánykoalíció progresszívebb fele (legiknább az SaS és a ZA ĽUDÍ képviselői) indokolatlannak és a társadalmat megosztónak ítélték a javaslatot. Utóbbiak táborát erősítette a miniszterelnök, Eduard Heger is, aki szerint jelen helyzetben éppen a társadalom összetartása lenne a fontos.

Izgalmas pályát bejárt pénzügyminiszterünk már egészen máshogy vélekedett a javaslatról, ami arra enged következtetni, hogy koránt sem volt számára akkora meglepetés bejelentése, mint párttársainak, erre azonban semmi bizonyíték nincs, mindössze saját gondolatom. Igor Matovič nem csak, hogy támogatta a javaslatot, egyből bővítette is a középületekre helyezhető szimbólumok tiltólistáját, szerinte ugyanis a nemzeti kisebbségek zászlóit is kizárólag akkor kellene szerepeltetni, ha az adott ország politikai funkciót betöltő személyiségének látogatása várható a helyszínen. Bár afelől nincs kétségem, hogy Gyimesi javaslata a pénzügyminiszter előtt nem volt titok, azt már annál kevésbé hiszem, hogy a magyarság ügyeit különösen fontosnak tartó képviselő ezt az irányt szerette volna felvenni vele.
Érdemes megemlíteni, hogy hatalmas leegyszerűsítés a korábban megnevezett szimbólumokat kizárólag, „szexualitást hirdető szimbólumokként” hirdetni, hiszen, pont ahogy egy (egészséges) heteroszexuális párkapcsolat sem kizárólag a testiségből épül fel, a más szexuális irányultságú személyek esetében sem teljesedik ki ennyiben az együttélés, az adott szimbólumok betiltása azonban éppen ezt közvetítené.

Bár lehet, hogy Taraba és Gyimesi nem teljesen úgy érzékeli az élmúlt időszak áremelkedéseit, mint a szlovák állampolgárok egy jelentős többsége, annak ellenére úgy gondolom, a tőlünk nem is annyira távol vívott háború okozta lelki nyomás rájuk is hatással van. Sok ember számára egy ilyen több szempontból is kilátástalannak tűnő helyzetben egy ilyen javaslat mindössze olaj a tűzre, hiszen (jogosan érzett) haragjuk és feszültségeik levezetésére kínál majd lehetőséget egy olyan kisebbségei csoport személyében, akik egyébként is sokszor találják magukat szembe kirekesztéssel.

Képviselőként nem az lenne az ember feladata, hogy populista jelszavak mögé bújva ugrassza egymásnak a különböző gondolkodású embereket, hanem, hogy a válságok időszakokban is megkeresse közös pontjaikat és azok mentén egyesítse őket. A teljesen ártalmatlan kisebbségek elleni uszítás azonban különösen olyan emberek esetében elfogadhatatlan, akik egyébként is egy ártalmatlan kisebbség (egyébként büszke) tagjaként nevezik meg magukat, hiszen érdemes észben tartani, akkor lesz garantált szabadságunk, amikor mindenki más szabadsága is az lesz.