Június elsején elérkezett a nagy nap, amit eddig úgy gondoltunk, tömegek várnak már tűkön ülve, az ex-kormányfővel, Igor Matovičal az élen, hiszen a hollywoodi akciófilmeket meghazudtoló bejelentésre pontosan három hónappal, végre engedélyezték a regisztrációt a Szputnyik V orosz vakcinára.A mérhetetlen siker azonban elmaradt, hiszen nemhogy a még meg sem érkezett vakcina adagokra nem alakultak ki hosszú várólisták, de a már most „kéznél lévő” 200 ezerre is alig gyűlt össze háromezer jelentkező.

Matovič persze nem késlekedett és gyorsan kommentálta az eseményeket, kiemelve, hogy mindez a hónapokig tartó agresszív ellenkampány eredménye, aminek szítói most egészen biztosan vigyorogva dörzsölgetik tenyerüket, hiszen elérték céljukat, vagy valami ilyesmi, a Szputnyik-ügy elég kényes téma lett az ex-kormányfő számára. Matovič egyúttal megkérte az egészségügyi minisztert, Vladimír Lengvarskýt, hogy készüljön elő egy tervvel arról, mit csinálunk majd a temérdek nyakunkon maradt orosz vakcinával, hiszen a szerződés szerint abból összesen kétmillió fog az országba érkezni, ahhoz pedig nem kell nagy matematikusnak lenni, hogy lássuk, valószínűleg nem fogjuk mindet felhasználni.
Ellenkampány vagy nem (főleg nem), valóban eléggé furcsa, hogy ilyen kicsi az érdeklődés a Szputnyik vakcina iránt, hiszen nem egy felmérés azt mutatta, hogy a népesség nagy része fenntartások nélkül megbízik a keletről érkező oltóanyagban és mindössze a regisztrációs lehetőségre vár. Az, hogy ezek a válaszadók csak gyorsan túl akartak-e esni a közvélemény kutatásokon, időközben bánták ki magukat az orosz oltóanyagból, vagy éppen még a kivárás taktikáját alkalmazzák, egyelőre rejtély marad. Még furcsábba teszi a helyzetet, hogy valószínűleg sokan elmondhatják magukról, hogy a személyes környezetükben is biztosan volt legalább egy olyan ember, aki már a behozatal pillanatától ragaszkodott a Szputnyikhoz, annyira, hogy kijelentette, csak azzal hajlandó oltakozni. Arról jelenleg fogalmunk sincs, hova tűnhettek ezek az emberek, az azonban biztos, hogy a számuk sokszorosan nagyobb volt háromezernél.

Most azok, akik március óta figyelemmel kísérik a szinte már permanens kormányválságot (aminek vannak jobb és rosszabb hetei) jogosan olvashatják a Szputnyikkal kapcsolatos híreket, miközben húzzák a szájukat és arra gondolnak „megérte ez egyáltalán?”. A március elsején történt bejelentés két akkori miniszter posztjába is került, közülük egyik a kormányfő volt, aki ugyan továbbra is miniszteri tisztséget visel és megnyilvánulásain sem változtatott sokat, azonban mégis nem kis ellenszenvet ébresztett saját maga iránt, amit valószínűleg nem fognak egykönnyen elfelejteni az emberek, jelenleg pedig úgy néz ki, ez az egész teljesen felesleges volt. Nehéz helyzet, de a folyamatos országgyűlési csipkelődésről szóló híreket olvasva, az ember már nem tud mást mondani, mint hogy „van ez így”.
Egyelőre fogalmunk sincs, javulni fog-e a tendencia a Szputnyikra való jelentkezéssel kapcsolatban, mindenesetre én továbbra is kiállok amellett, hogy ha egy oltóanyag elfogadásra kerül, akkor annak bizony oka van, és nem kell hozzá bizalmatlansággal állni, hiszen nem a negatív reklám az, amire szükség van egy újabb hullám elkerüléséhez, abban pedig biztos vagyok, hogy jelenleg ez az elsődleges közös célunk.