Egyikük izgatott, a másik inkább aggódik, sötétített ablakok, kísérők, minden megvan, fontos emberek lehetnek. A következő képet madártávlatból látjuk, a jobb sarokban pedig neon zöld szöveg jelenik meg: „Košice, Letisko, 01. 03. 2021. valamikor 17 óra körül.” Leszáll egy orosz repülőgép, kinyílik a megpakolt raktér és érkezik a bejelentés, a bepakolt „csomagban” nem bombák vannak, hanem Szputnyik V nevű orosz vakcinák, ez pedig nem film, hanem Szlovákia valósága március elsején, amikor is a miniszterelnök, Igor Matovič bejelenti, hogy az ország kétmillió adag vakcina vásárlásáról kötött szerződést Moszkvával, amiből az első kétszázezerrel már akár két hét múlva megkezdődhet az oltás, szigorúan önkéntes alapon.

Bár a miniszterelnök (egyelőre) rövid pályafutása során borzolta már fel a kedélyeket egy-két lépésével, a hétfői egészen biztosan azok közé tartozik, amelyek a legnagyobb port kavarták. Hogy miért is? Nos, a kormányfő már a bejelentés pillanatában sem tagadta, hogy az oltóanyag beszerzését titokban hajtotta végre, erre pedig egyszerűen azt a magyarázatot adta, hogy „így akarta biztosítani, hogy ellenfelei ne fúrhassák meg tervét”. A bejelentéssel egy időben érkezett az a hír is, mi szerint az egészségügyi miniszter, Marek Krajčí engedélyeztette a vakcina használatát, mint utólag kiderült, e nélkül Oroszország valószínűleg bele sem egyezett volna a szállításba. Nagyszerű, van vakcina, 40 százalékkal gyorsulhat az oltási terv, na, de akkor hol is itt a hiba?
Kezdjük azzal, hogy Krajčí azt is megemlítette, a vakcina estleges mellékhatásaiért az azt beadó orvos fog felelősséggel tartozni. Bár távol álljon tőlem, hogy kételkedjek a Szputnyik hatékonyságában, sőt, szögezzük le, ugyanúgy beadatnám magamnak, mint bármelyik másik vakcinát, az, hogy a felelősséget a gyártó, vagy az engedélyeztető szakértő helyett, a holtfáradt és végletekig terhelt egészségügyi személyzetre hárítjuk, nagyon nincs rendjén. Ha az oltás választása valóban önkéntes, legyen ugyanúgy önkéntes a beadása is, vagy pedig ne terhelje az orvost semmilyen felelősség, hiszen nem ő választotta mit szeretne beadni.
A második probléma sokkal inkább a vakcina körül kialakult politikai helyzettel kapcsolatban merül fel, és azzal, hogyan rontott ezen még inkább Matovič. Ugyan a bejelentés óta a Szputnyik gyártója kérvényezte az oltóanyag bevizsgálását az Európai Unió felelős szervétől, a bejelentés pillanatában még csak utalás sem volt arra, hogy ez megtörténik, annak ellenére, hogy a folyamatot már jó ideje meg lehetett volna kezdeni. Bár mind ismerjük az orosz külpolitika viszonyulását az EU irányába, én azért mégis bíztam benne, hogy egy ilyen helyzetben el tudnak mindettől tekintetni és úgy oldani a helyzetet, ahogy valóban szükséges, egészségügyi szempontok és megmenthető emberéletek alapján, csalódnom kellett, aztán meg mégsem, húsz évesen még hadd lehessen az ember annyira naiv, hogy azt higgye, valóban ezek a szempontok változtatták meg a véleményt „keleten.” Persze nem segített sokat a kormányfő eljárási módszere sem. Reggel titokban elindítani egy gépet, majd egy rejtélyes posztban utalni rá, „valami nagy dolog vár Szlovákiára” úgy, hogy erről a koalíciós partnerterek is pontosan egy rejtélyes posztnyit tudnak? Mindezt olyankor tenni, amikor a választók egy egyre növekvő része előrehozott választásokért kiált? Egy miniszterelnöknek nem szabadna ilyen meggondolatlan lépéseket tennie, főleg úgy, hogy közben ez a „kis” malőr majdnem a koalíció széteséshez vezetett a héten, és, bár a helyzet mondhatni stabilizálódott, egészen biztosan lesznek következményei.
Mindent összevetve, jelenleg nincs fontosabb dolog annál, mint megfelelő minőségű és mennyiségű oltóanyagot beszerezni, a cél azonban ne szentesítse az eljárást. Magabiztosan ki merem mondani, hogy Oroszország kedvét a vakcina bevizsgáltatásához nem az hozta meg, hogy Szlovákia, pontosabban annak miniszterelnöke úgy döntött, itt is alkalmazzák majd az oltóanyagot, azonban egészen biztos, hogy pár nap türelem, esetleg a döntés megvitatása a koalíció többi tagjával elkerülhetővé tette volna azt a feszültséget, ami a hét folyamán kialakult. Igen, a helyzet forró, az idő pedig szorít, azonban ne feledjük, ha már egyszer kormánykoalíció irányítja az országot, akkor valóban többes számban legyen a döntéshozók száma és ha már odáig eljutottunk, kettőnél se álljon meg.

Marton Máté